Hogyan válasszunk kompozitot?

Rövid történeti áttekintés

Az első próbálkozások az esztétikus fogrestauráció terén a szilikátcementek, majd az 1950-es években bevezetett akrilát (PMMA) alapú tömőanyagok voltak. Ezek a korai anyagok azonban számos hátránnyal bírtak: erős zsugorodásuk miatt széli elválás jelentkezett, nem tapadtak megfelelően a foghoz, erős elszíneződéssel küzdöttek, hőtágulásuk messze eltért a fogétól, ráadásul a mátrixanyagok (MMA) toxicitása pulpakárosodást okozott. 1962-ben Dr. Rafael Bowen kidolgozta az első modern kompozit alapját (Bis-GMA), amellyel jelentősen csökkent a zsugorodás és nőtt az anyag szilárdsága. Majdnem ekkor került bevezetésre Buonocore zománcsavazásos technikája is (1955), amely révén a kompozit biztosan rögzíthetővé vált a foghoz. Kezdetben a kompozitokat főleg az elülső fogak (frontrestaurációk) tömésére alkalmazták, a hátsó fogakban továbbra is az amalgám uralkodott. Az anyagok és a ragasztási eljárások folyamatos fejlődésével azonban mára a kompozitok szerepe a poszterior restaurációkban is domináns lett. 

A kompozitok legfontosabb tulajdonságai

1. Mechanikai tulajdonságok

• Kopásállóság: Rágózónába szánt töméseknél kulcsfontosságú.
• Rugalmasság: A dentinnel való kompatibilitás segít elkerülni a repedéseket.
• Kötési zsugorodás: Minél kisebb, annál kevesebb a posztoperatív érzékenység.
• Kompressziós szilárdság: A hosszú élettartam záloga.

A kompozitok erőssége és kopásállósága leginkább a töltőanyag mennyiségétől, méretétől és eloszlásától függ. Általában a magasabb töltőanyag-tartalmú anyagok keményebbek és kopásállóbbak, ha a változó méretű szemcsék keveréke révén az anyagban minimálisra csökken az üres tér. A nanohibrid technológiájú kompozitok például nano- és mikrotöltetek kombinációjával erős, ellenálló restaurátumot adnak. Ezek jó kompromisszumot kínálnak magas szilárdság (nyomó-, hajlító- és szakítószilárdság) és tartósság terén, miközben polírozhatóságuk is kielégítő. A klasszikus mikrohibrid anyagok szintén magas szilárdságúak és gazdaságosak, de a nagyobb töltőrészecskék idővel kitörhetnek a felületről, ami durvábbá teheti a felületet és kompromisszumos esztétikához vezethet. Az első generációs, alacsony viszkozitású (flowable) kompozitok korábban kevesebb töltőanyagot tartalmaztak, ezért kezdetben gyengébb mechanikai tulajdonságokat és nagyobb kopást mutattak. A modern, továbbfejlesztett formulákban azonban nano-méretű töltetkialakítás segíti a mechanikai erények visszaállítását anélkül, hogy a kiváló folyási tulajdonságok csorbulnának.

2. Esztétikai tulajdonságok

A kompozittömések esztétikájában a színhűség, az opacitás/transzparencia és a felületi polírozottság játszik kulcsszerepet. Réteges technikával (belső, „dentin” és külső, „zománc” réteg alkalmazásával) közelíthetjük a természetes fog színárnyalatait és fényáteresztését. Ügyeljünk rá, hogy a tömőanyag ne legyen túl átlátszó – túlzott átlátszóság esetén a háttérben lévő fogszín „beszűrődése” szürkésebb, fakóbb hatást eredményezhet. Ezzel a problémával találkozunk például bulk-fill anyagok esetén, ezért kifejlesztettek olyan formulákat, amelyek alkalmazáskor áttetszőek, majd polimerizáció közben fokozatosan opakcióssá válnak, hogy nagy töméseknél se legyen egyhangú a végeredmény.

• Egyszínű (univerzális árnyalatú) kompozitok: Az utóbbi évek újítása az egységes árnyalattal dolgozó anyagok megjelenése. Az Omnichroma (Tokuyama) például egy olyan nanogyanta-kompozit, amely egyetlen árnyalattal képes illeszkedni a fog környezetéhez, speciális nanorészecskés pigmentáció révén. Több gyártó kínál hasonló „one-shade” rendszereket, amelyekkel csökkenthető az árnyalatok sokaságának kezelése, miközben jó polírozási és esztétikai eredményt ígérnek.

3. Kezelhetőség

A kompozit konzisztenciája és viszkozitása alapvetően meghatározza az alkalmazhatóságát. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb viszkozitású tömőanyagok erősebbek és tömörebben szilárdulnak meg, de nehezebben simulnak el a preparáció falain. Ezzel szemben az alacsony viszkozitású, folyékony (flowable) kompozitok kitűnő adaptálódást és könnyű alkalmazást biztosítanak, viszont – a korábbi keverési arányok miatt – hajlamosabbak nagyobb zsugorodási stresszre és alacsonyabb kopásállóságra. A modern flowable-ok töltetösszetétele azonban sokat javult, és már közelíti a hagyományos tömőanyagok mechanikai minőségét. Fontos, hogy a munkamenet során tartsuk be a gyártó által meghatározott rétegvastagságot és fényidőt a teljes kötés érdekében. Ideális esetben a kompozit ne ragadjon és könnyen formázható legyen: a jól kezelhető anyagok „puha” állagúak és nem tapadnak az eszközökre. A végső polírozásnál pedig lényeges a sima, magas fényű felszín kialakítása, mert az visszatükrözi legjobban a természetes fogzománc fényhatását.

A kompozit típusok rövid bemutatása

Vásárlási szempontok

Kompozit vásárlásakor érdemes több tulajdonságot is szem előtt tartani:

• Kopásállóság, szilárdság: A magas töltőanyag-tartalmú kompozitok általában keményebbek és kopásállóbbak. Érdemes olyan anyagot választani, amelyben a töltőanyagok keverékét úgy optimalizálták, hogy minimálisra csökkentsék az interrész-közöket – ez javítja a tartósságot és a kopásállóságot.
• Átlátszóság (opacitás): A tömőanyag fényáteresztése és opacitása nagymértékben befolyásolja a végső színhatást. Nagy kiterjedésű, vastag tömés esetén a túlzott átlátszóság szürke, fakó megjelenést eredményezhet. Olyan kompozitot válasszunk, amely szükség szerint megfelelő opacitással rendelkezik – pl. különlegesen kialakított bulk-fill anyagoknál a kötés utáni automatikus sötétedést is beépítették ennek érdekében.
• Radiopacitás: A jó radiopacitás elengedhetetlen a későbbi kontrollfelvételeken történő ellenőrzéshez. A korai kompozitok teljesen röntgenátlátszóak voltak, ami nehezítette az esetleges másodlagos szuvasodás vagy restaurátumhibák felismerését. Ma már szinte minden modern tömőanyag tartalmaz olyan nehezebb fémoxidokat (bárium, stroncium stb.), amelyek jól láthatóvá teszik a restaurátumot a röntgenen.
• Ár-érték arány: Az erősebb, felső kategóriás kompozitok jellemzően drágábbak, de hosszú távon megbízhatóbb teljesítményt nyújthatnak. Érdemes olyan anyagot választani, amelynek árát indokolja a jól dokumentált klinikai háttér és a megfelelő laboratóriumi tulajdonságok.
• Technikai paraméterek: Vegyük figyelembe a gyártói ajánlásokat (pl. maximális rétegvastagság, megvilágítási idő), és győződjünk meg arról, hogy a választott kompozit kompatibilis a használt bonding rendszerrel, fénnyelésű berendezéssel.

Leggyakoribb hibák tömőanyag választásakor

• Nem megfelelő indikáció: Gyakori tévedés például egy önálló flowable használata nagy rágófelszínen, vagy bulk-fill alkalmazása nagyon sekély kavitásban. Mindig tartsuk be az anyag rendeltetését!
• Féligazságok és marketingfogások: Előfordulhat, hogy csak a reklámot olvassuk, és nem vizsgáljuk meg a tényleges műszaki adatokat (zsugorodás, kopás, polimerizációs fénykihozatal). Nem érdemes mindent az ár alapján eldönteni.
• Árnyalatválasztási hibák: Ha túl kevés árnyalatot tartunk készleten, vagy nem jól illeszkedő színt alkalmazunk, a tömés feltűnő maradhat. Még az univerzális árnyalatú anyagokat is gyakran rétegesen fehérítés (polírozás) egészíti ki.
• Nem megfelelő rétegezés: Ha nem tartjuk be a gyártó által javasolt maximális rétegvastagságot (különösen bulk-fillnél), vagy nem fénnyelünk elég ideig és több helyről, csökkenthetjük a restaurátum szilárdságát és tartósságát.
• Silane és bonding hibák: Ügyeljünk az alapfelszín megfelelő előkészítésére (savmaratás, primer alkalmazása), és arra, hogy kompatibilis szereket használjunk egymáshoz. A nem kompatibilis anyagok későbbi leváláshoz vagy érzékenységhez vezethetnek.
• Polírozás elhanyagolása: A felületi simaság elérését nem szabad figyelmen kívül hagyni – a durva tömőanyag felület jobban elszíneződhet és plakkfelrakódásra hajlamosabb lesz, valamint kevésbé anatómiailag esztétikus.

Összegzés

A kompozit kiválasztása mindig klinikai és esztétikai kompromisszum. Egy jó anyag nemcsak szilárd, hanem jól kezelhető, természetes hatású és hosszú távon is megbízható. Érdemes kipróbálni különböző típusokat és gyártókat, hogy megtaláld a saját munkamódszeredhez leginkább illőt.

Ha költséghatékony, mégis megbízható univerzális vagy folyékony kompozitot keresel, tekintsd meg a Nanofil termékcsaládot webshopunkban – rendelés előtt akár ingyenes mintát is kérhetsz.