Dental Centrum Fogászati Webáruház

A bondok evolúciója az 1.–7. generációig

2025.05.22 10:03
A bondok evolúciója az 1.–7. generációig

Az adhezív fogászat a 1950-es évektől fejlődik, első generációtól napjainkig. Az 1. generációs bondok (Buonocore, 1956) NPG-GMA alapú gyanták voltak savazott dentinre. Ionos/kovalens kötést próbáltak elérni, de víz alatt hamar romlott a kötés, klinikai tapasztalatuk gyenge (1–3 MPa kötéserő). A 2. generáció (1970-es évek vége) polimerizálható foszfátokat (pl. HEMA) alkalmazott a kalciumhoz kötődésre, de a smear layer eltávolítása nélkül még mindig gyenge maradt a tapadás (kb. 4–6 MPa). A 3. generáció (1970–80-as évek) már tartalmazott valódi acid-etch lépést: előkezelés foszforsavval, majd primer + ki nem töltött gyanta (unfilled resin) felvitele. Ez jobb kötést eredményezett, azonban a hígabb gyantakomponensek nem mindig hatoltak át teljesen a smear rétegen.

4. generáció (1980–90-es évek): Három lépéses etch-and-rinse rendszer. Külön savazó, primer és bond folyadékból áll, egyszerre mind dentinre, mind zománcra 15–20 s foszforsavval savazva. Teljesen eltávolítja a smear réteget, kialakul a hibride réteg, ami magas kötéserőt eredményez (általában 20+ MPa). Ezt tekintik az „aránystandard” rendszernek, jó hosszú távú klinikai eredményekkel. Hátránya a sok lépés és a technikaérzékenység (nedves dentin megóvása, precíz savazás).

5. generáció (1990-es évektől): Egykomponensű (egyes üveges) etch-and-rinse ragasztók. Kombinálják a prímert és a bondot egy üvegben, a felvitel előtt ugyanúgy 15–20 s savazással. Megtartják a 4. gen. nagy kötéserőt és hibride-réteges kötést (erős resin-tag képződés), de lényegesen egyszerűbbek a lépések miatt. Klinikai vizsgálatok szerint hosszú távon is nagyon jó kötéselést biztosítanak. Fő trade-off-juk, hogy a polimerizált primer viszonylag hidrofil réteget képez, így nagyobb lehet az idővel bekövetkező vízabszorpció és degradáció (kisebb tartósság, mint a 4. gen.-nél).

6. generáció (2000 környéke): Kétlépéses önsavazó rendszerek. Savazó-primer és bond két komponensből áll, vagy egy-egy dózis-kapszulában. Megszünteti a külön savazó lépést, közvetlenül savazó-primerrel kezdi a műveletet, majd a bond alkalmazása következik. Nagy előnye, hogy kevésbé függ a dentin nedvességétől, így egyszerűbb a felhasználás. Hátránya, hogy az enamal kötése általában gyengébb: a szakirodalom szerint a dentinhez tapadó erő (pl. ~41 MPa 24 óra múlva) rendben van, de az enamel kötőereje a 4–5. generációkénak mintegy 25%-kal gyengébb. Ezért sok esetben javasolt az enamel elkülönített (szelektív) foszforsavas savazása.

7. generáció (2000-es évek közepe): Egyfázisú (all-in-one) önsavazó rendszerek. Minden összetevő egyetlen üvegben van (savazó, primer, adheszív egyben). Ezáltal a legkönnyebben alkalmazhatók, keverés nélkül, egylépéses protokollal. Ugyanakkor a nagy víztartalmú, erősen savas formulációk stabilitása kihívás: hidrofíliás réteget adnak, gyorsabb hidrolízisnek vannak kitéve. Így az esztétikus töltőanyagok irányába beépített savas monomerek savassága ütközik a polimerizációs iniciátorokkal, ezért ez a generáció élettartamban és kötőerőben a leggyengébbnek bizonyult.

 

Az 5. generációs bondok előnyei és gyakorlati értéke

 

A 5. generációs ragasztórendszerek legnagyobb előnye az egyszerű alkalmazás és a megbízható kötéskombinációja. Egyetlen palack (egykomponens) tartalmazza a primert és a bevonatréteget, így kevesebb lépés szükséges, mint a 4. generáció három flakonjával dolgozva. Ugyanakkor a kötési mechanizmus megmarad: a 35–37%-os foszforsavas savazás után a resin tag-ek és hibridréteg kialakulásával (hidrofób/hidrofíl vegyületek ellentéte révén) erős kötőerőt kapunk a dentin és az enyembe széleknél. Klinikailag és laboratóriumban egyaránt magas kötéserőt mértek, a hosszú távú eredmények is kedvezőek. További praktikus előny, hogy 5. generációs cementek széles indikációval használhatók: minden tipusú fényre kötő kompozit, kompomer és hasonló restauráció köthető velük. Az apró, vékony réteget képező formuláció (például a Nanofil Bond) könnyen adagolható, minimalizálja a hulladékot.

Főbb előnyök:

  • Egyszerűsített alkalmazás: egykomponensű, savazós rendszer (étch&rinse), kevés lépés, gyorsabb művelet.
  • Erős kötés: széles spektrumban jó hibridréteg képződés, erős bevonat a dentin és a zománc határán.
  • Széles indikáció: kompatibilis minden fényre kötő kompozit fogászati restaurációval.
  • Megbízhatóság: hosszú távon is stabil, kiszámítható eredményt hozó rendszernek tartják.

 

Az 5. generáción túli rendszerek kompromisszumai

 

Az ennél újabb, önsavazó és ún. „univerzális” ragasztók használata további egyszerűsítésre törekszik, de kompromisszumokkal jár. A 6. generációs (kétlépéses önsavazó) rendszereknél nincs külön foszforsavas savazás, ami csökkenti az érzékenységet és a lépések számát. Ugyanakkor a savanyú primerük nem teljesen képes ugyanazt az enamel-aktiválást elérni, így az enamel-kötési erőjük kb. 20–25%-kal gyengébb a hagyományos 4–5. gen.-eknél. Ezért gyakori megoldás az ún. szelektív zománcsavazás: az enamel külön savazása, mielőtt a savazó-primer lepémesedne. A 7. generációs (egylépéses önsavazó) rendszerekben minden egyetlen flakonban van, de ez a legtöbb hibalehetőséget rejti magában. Nagy vizetartalmúak, ami gyorsabb hidrolízishez és vízfelszívódáshoz vezet, így hosszú távon a leggyengébb kötőerőt adják.

A univerzális (multi-mode) bondok ötvözetei mindkét stratégiának: elméletben alkalmazhatók etch-and-rinse módban vagy önsavazó módban is. Rugalmasságuk előnye a választási lehetőség, de ilyen széles funkcionalitásuk miatt kémiai összetételük bonyolultabb. Általában MDP-szerű funkcionális monomereket tartalmaznak, melyek jó kémiai kötést adnak a dentinfelszínnel, de nagy nedvességigényűek és savasak. Így e rendszerek is igénylik a kompromisszumot: vagyis a klinikai rugalmasság mellé gyakran jár valamelyest nagyobb vízérzékenység vagy technikai érzékenység (például a „szelektív zománcsavazás” pontos kivitelezése). Összességében ezek a legújabb formulák nem hoztak még jelentős előrelépést a kötőerőben a jól bevált 4–5. generációkhoz képest, ugyanakkor a fogorvos döntési lehetőségeit szélesítik.

A Nanofil Bond jellemzői

 

A Nanofil Bonding Agent egy modern, 5. generációs, total-etch típusú fogászati ragasztóanyag. Átlátszó, halvány sárgás színű folyadék; egykomponensű, egyetlen 5 ml-es palackban kapható formuláció. Fényre kötő rendszerről van szó, kifejezetten az étch-and-rinse technikához tervezve: a dentint és a zománcot 35–37%-os foszforsavval savazzuk 15–20 mp-ig, majd a Nanofil Bond-bal (primer+adhesív egyben) vonjuk be a felületet. A termék széles indikációs területtel rendelkezik: mindenféle fényre kötő kompozit esztétikai és funkcionális tömésekhez és javításokhoz alkalmazható. Egyszerű használata és vékony filmrétege miatt kevés a pazarlás, és stabil tapadást biztosít a tömőanyagokhoz. Összefoglalva: a Nanofil Bond a 5. generációs egyflakonos savazós adhézió ideális példája, kombinálja a gyors munkafolyamatot a biztonságos kötőerejű eredménnyel.

 

Következtetés

 

Napjaink ismeretei szerint – a klinikai tapasztalatok és laboratóriumi mérések alapján – a 4. és 5. generációs, étch-and-rinse adhéziók biztosítják a legmegbízhatóbb és kiszámítható eredményeket a direkt kompozit restorációkban. A 4. gen. rendszerek rendkívül erős és tartós kötéseket adnak, de sok lépésük bonyolult lehet. A 5. gen. egykomponensű megoldások hasonlóan erős kötést eredményeznek, miközben időt takarítanak meg az egyszerű applikációval. Különösen az olyan egykomponensű savazós rendszerek (mint a Nanofil Bond) számítanak ideális választásnak: tömör palackból adagolhatók, széles felhasználási körben alkalmazhatók, és megbízhatóan teljesítenek hagyományos foszforsav-savas protokoll mellett. Az újabb önsavazó és univerzális rendszerek bár kényelmesebbek bizonyos helyzetekben, alkalmazásuk mindig valamilyen kompromisszumot követel (gyengébb enamel-tapadás, gyorsabb degradáció, bonyolultabb kémia). Ezért direkt kompozit tömések esetén a jól bevált 4–5. generációs adhéziós technikák továbbra is az elsődleges, legstabilabb megoldást jelentik a fogorvos számára.