Hogyan válasszuk ki a megfelelő árnyalatú kompozitot esztétikus tömésekhez?

Színelmélet alapjai (árnyalat, érték, szaturáció)
A fogak színét három fő paraméterrel jellemezhetjük. A hue (árnyalat) maga a színcsalád megnevezése (pl. vöröses vagy sárgás tónus), a value (érték) a szín világosságát vagy sötétségét adja meg, míg a chroma vagy szaturáció a szín telítettségének, intenzitásának mértéke. A VITA Classic árnyalatkulcs 16 árnyalata négy csoportba sorolható: A (vöröses-barna), B (vöröses-sárga), C (szürkés) és D (vöröses-szürke) tónusok. A színválasztás során először általában a value-t (világosságot) választjuk ki, majd a chromát (erősséget), végül az árnyalatot (hue), mert szemünk a világosságkülönbségeket érzékeli a legkönnyebben.
Fényviszonyok, metamerizmus, transzlucencia szerepe
A világítás kulcsfontosságú: ideális esetben közvetlen természetes nappali fény (déli órák környéke) mellett választunk színt, mert ekkor kapjuk a teljes spektrumú, kiegyensúlyozott fényt. Ha ez nem lehetséges, akkor 5000–6500K színhőmérsékletű, magas CRI-értékű megvilágítást érdemes használni, ami leginkább utánozza a napfényt. Gyakorlati tanács, hogy a rendelőben 6500K-s izzókat alkalmazzunk, és ha van északi ablak (diffúz nappali fénnyel), ott végezzük a színválasztást. Fontos a környezet semlegessége: kerüljük az élénk színű falakat, ruhákat vagy ékszereket, és a háttér ideális esetben világos szürke legyen. A metamerizmus jelenség miatt ne bízzunk meg kizárólag egyféle fényben: két anyag (pl. fog és színminta) egy adott világításban ugyanolyannak, más fényben viszont eltérőnek tűnhet. Éppen ezért gyakorlott klinikusok többször is megnézik a választott árnyalatot különböző világítási körülmények között.
Az átlátszóság (transzlucencia) is meghatározza a végeredményt: a fogzománc részben átereszti a fényt és így több hullámhossz visszaveréséhez és szóródásához vezet. Minél átlátszóbb egy zománcréteg, annál mélyebbre hatol a fény és annál természetesebb, élénkebb a restauráció megjelenése; ha viszont a zománc vastagabb vagy kevésbé transzparens, több fényt veri vissza és sötétebbnek látszik. A zománc és a kompozit fénytörési indexe, valamint a réteg vastagsága és felületi finomsága is befolyásolja a színérzékelést. Éppen ezért rétegenként (cervikális, test- és incisális rész) is külön mérhetjük a színt a legjobb eredmény érdekében.
Nedves és száraz fogfelszín színészlelése
Klinikailag is fontos a fog nedvessége: nedvesen a fog természetes színét látjuk, míg kiszáradva a fog világosabbnak látszik. Vizsgálatok szerint a kiszáradt fogszín jelentősen világosodik, mert a levegő a zománc prizmái közé kerülve megváltoztatja a fénytörést. Egy tanulmány becslése szerint a fog kiszáradt állapotában az átlátszóság akár ~82%-kal is csökkenhet. Emiatt a színválasztást mindig a kezelés elején, nedves fogon végezzük el: még az izolálás felhelyezése előtt.
Praktikus színválasztási tanácsok
- Árnyalatminták használata: Mindig használjunk megfelelő referencia színskálát (például VITA Classic vagy 3D-Master). Előzetesen rendezzük világosság (value) szerint sorrendbe a tabokat, a világosabból a sötétebb felé. A páciens szájában egyszerre több tabot is tartva (párhuzamosan a fogperemmel) hasonlítsuk össze a mintákat a környező fogak színével. Ha nincs tökéletes egyezés, inkább egy kicsivel világosabb árnyalatot válasszunk, és később extrinzik (felszíni) korrektúrával finomíthatunk rajta.
- Időzítés: A színállítás menjen a kezelés elején: tiszta és nedves legyen a vizsgálandó fog (ha szükséges, nedves gézzel vagy mentolos nedves kendővel tartsuk az izolált fogat nedvesen). Kerüljük a fog fúvását vagy szívását színbeállításkor, mert ez kiszárítja a fogfelszínt és világosabbá teszi azt. Kérjük meg a pácienst, hogy távolítsa el a rúzst és az élénk színű sminket, valamint az ékszereket, hogy ne zavarják a színészlelést. Ha a páciens nemrégiben fogfehérítést végzett, érdemes legalább 2–3 hetet várni az árnyalatvétellel, hogy a fogszín stabilizálódjon.
- Megvilágítás: A fényforrás legyen semleges és stabil. A szabad ég alatt (vagy derűs időben az északi ablaknál) kapjuk a legjobb eredményt, mert a déli napfény közel azonos spektrumú a teljes látható fénnyel. Ha mesterséges fényt használunk, válasszunk napfényhez közeli (5000–6500K) lámpát nagy színvisszaadással. Kerüljük a meleg, sárgás vagy vöröses fényeket (például hagyományos izzókat), mert ezek eltolhatják a színérzetet. A végleges háttér legyen világos, neutrális (szürke vagy fehér), hogy ne torzítsa a színeket.
- Figyelem az emberi tényezőkre: Mivel színérzékelésünket a fáradtság és a biológia is befolyásolja, előnyösebb a választást a nap korai szakaszában végezni, amikor a szemünk még pihent. Ne kapkodjunk: szünetet kell tartani a végleges döntés előtt, ha érezzük, hogy fáradt a szemünk. Ha a szemünk „hozzászokik” egy árnyalathoz, időnként a szürke referenciakártyára vagy egy semleges felületre nézve újra kalibrálhatjuk a színészlelésünket.
Tipikus hibák színválasztáskor
Gyakori tévedés, ha a környezet nem semleges: például a pácienst élénk színű falak vagy ruházat előtt ültetjük, vagy erős színes lámpát használunk. Ugyancsak hibás az észlelés, ha a szemünk fáradt vagy elfárad a hosszú munkanap során. Hibát eredményezhet továbbá, ha a fog felszínén fogkő vagy foltok vannak, esetleg a fog szuvas vagy repedezett, mert ezek alterálják a színérzetet.
Nanofil OneLux kompozit
Az úgynevezett „one-shade” (egyetlen árnyalatú) kompozitok olyan univerzális anyagok, amelyek egyetlen színben érkeznek, és a speciális nanoméretű töltőanyagoknak köszönhetően alkalmazkodnak a környező fogszínhez. Például a Nanofil OneLux kompozitban a töltőanyagok generálnak egy vöröses-sárga strukturális színt, amely a környező fogszínt visszaverve beállítja a végeredményt az A1–D4 közötti tartományban. Magyarul: minden standard Vita-árnyalatot lefed egyetlen anyaggal. Klinikai előny, hogy drasztikusan csökken a rendelőben tartott árnyalatok száma és a színpróbák ideje. A one-shade kompozitok kiválóan polírozhatók, erősek és ellenállóak, ugyanakkor nem kell minden egyes kezelési helyzethez különféle színeket elővenni. Ezáltal rövidül a fogászati színillesztési procedúra, és kevesebb lesz a selejtes vagy lejárt anyag.